Határtalanul – Utazás a felvidékre

A kedd reggeli (2019. Május 7) készülődés nagyon izgatottan telt, mivel mindenki tudta, hogy pár óra múlva már úton leszünk Szlovákiába a felvidék felé. A busz a P+R parkolóba érkezett Sanyi bácsival, a buszsofőrrel és Henivel, az idegenvezetővel. Első megállónk Oroszka volt, ahol a hadtörténeti múzeumot látogattuk meg, amelyben az 1. és 2. világháború tárgyainak százai tárultak elénk. A csoport itt kétfelé oszlott és két szakértő úriember vezetésével járta be e-neves múzeum termeit. Őszintén elég megrázó élmény volt, egykori katonák mindennapi tárgyai közt járni és kicsit átérezni azt, amit ők mindennap érezhettek. E síri és nyomasztó hangulatban kicsit elgondolkodik az ember vajon milyen érzés lehetett azzal a tudattal élni mindennapjukat vagy álomra hajtani fejüket, hogy nem tudták mit hoz a holnap és, hogy akármelyik pillanatban landolhat egy golyó a mellkasukban, belegondolva rettenetes és félelmetes is. Oroszka után célba vettük Bajmóc várát, ahol egy, egy órás túra keretén belül körbejártuk ezt a hatalmas és gyönyörű építményt. Ám ez nem volt annyira egyszerű, mint első hallásra gondolnánk, hiszen valami hiba csúszott a rendszerbe és se angol, sem magyar idegenvezetőt nem sikerült intézni. Jobb híján adtak mellénk egy idegenvezetőt, aki végig egy szót sem szólt és Heni kapott egy papírt, amin a magyar szöveg volt a várról és ezt olvasta fel nekünk, de ez sem volt könnyű feladat, mivel rengeteg hiba volt a mondatokban. Végül megérte a sok fáradságot, mivel tényleg egy gyönyörű várat tekinthettünk meg. Ezt követően, pár percet buszoztunk és már meg is érkeztünk a Hotel Hokejkába, ahol egy kis kavarodást követően elfoglaltuk a szállást majd vacsoráztunk és egy kis szabad program, majd eltettük magunkat másnapra. Csomagjaink összekészítését és a reggelit követően ismét buszra szálltunk és elindultunk az aznapra kitűzött úti céljainkhoz, azaz a bányavárosok felé. Első állomásunk Körmöcbánya volt, ahol nem sokat időztünk mivel jóval kisebb város volt, mint az utána következők ezért egy kis városnézés és szabad program után ismét útnak indultunk. Új úti célunk Besztercebánya volt. Itt az egész program gyakorlatilag szabad programmal azon belül pedig városnézéssel telt. A város egyébként csodálatos nekem az egész kiránduláson ez tetszett a legjobban. Én egy kisebb csoporttal végig a főtérben és egy pár környező utcában gyönyörködtem. A városnézés fénypontja a főtér felett magasodó toronyba való felmenetel volt. Csodálatos panoráma tárult a szemünk elé, nagyon sajnálhatják, akik kihagyták ezt a lehetőséget, tényleg csodálatos volt a kilátás. A nap utolsó programja a selmecbányai bányában zajlott ahol az egész csapat lámpát és sisakot ragadva menetelt le a bányába egészen 60 méter mélységig. A velünk tartó szakember nagyon színvonalas történetekkel és információkkal színesítette utunkat. A bányalátogatást követően egy 3 órás útra indultunk a szállás felé. A táj egyébként gyönyörű volt mindenhol, akár merre jártunk ámulatba ejtett a látkép. Ami ez után következett arra senki sem számított a gyermekek közül, hiszen következő szállásunk, Imrikfalván egy tó, pontosabban egy tengerszem mellet helyezkedett el. Ám ez a nap sem ment le hibátlanul mivel eléggé megcsúsztunk, így a vacsorával egy órát késtünk és ezek után még kiderült, hogy a csoport nem egy, hanem mindjárt három külön házban fog megszállni így egy egy órás szervezés következett. Mire mindent sikerült elrendezni már 9 vagy fél10 magasságában elfoglaltuk a szobáinkat. Mire mindenki ágyba került már fél 12 felé járt az idő. Másnap ismét a természetben gyönyörködhettünk ám ezúttal nem csak a tájban, hanem a gombaszögi barlang ámulatba ejtő formáiban és színeiben is. A barlang minden cseppköve csodálatos ám a barlang mégis szalma cseppköveiről híres, hiszen ezek rendkívül ritkák és ilyen hosszúak talán egy-két helyen fordulnak elő a világon. A barlang megtekintése után elindultunk Betlérre azon belül pedig az Andrássy kastélyba. E nemes építmény belső felderítése előtt pár emberrel megnéztük a hatalmas és szépségben gazdag kert egy részét. Azért csak egy részét mivel a birtok körülbelül 57 hektár. Szóval az angol kert egy részének felderítése után bementünk a kastélyba. Az angol kert remek előjel volt a továbbiakra nézve. Az Andrássy család egykori lakhelyére betoppanva világossá vált, hogy az épületet legjobban a fa berakások és a festmények jellemzik. A kastély azon kevesek közé tartozik, amelyekben még az eredeti tulajdonosok bútorai találhatóak. Ez annak köszönhető, hogy az Andrássyak emigrálása után a falusiak vigyáztak a kastélyra. Az építmény egyébként pompás és nem sokszor találkozik hasonlóval az ember. Betlér után Rozsnyó volt célbavéve ám a rossz idő közbeszólt.Egy kis szabadidő és néhány bátorember a városban felment a toronyba megcsodálni a panorámát illetve Európa legnagyobb négyzet alakú főterét. Ezek után visszamentünk a szállásra és mivel nagyon korán ezért több óra szabad program majd vacsora következett. Az utolsó nap reggelén már mindenki arcán látszott a fáradtság, de ettől függetlenül lelkesen vágtunk neki a napnak. Első megállónk a Madách kastély volt ahol egy érdekes programon vettünk részt, amely nagyrészt Az ember tragédiája köré épült. Nagyon jó volt, hogy már most betekintést nyerhettünk e remek magyar műbe. Következő egyben utolsó megállónk Ipolytarnóc volt ahol egy 4d-s mozival kezdtünk. Ez mondanom sem kell, hogy megalapozta a hangulatot a tanösvény további részére. Ám nem egy ember izgult azért, hogy a mozi és a tanösvény végigjárása után egyből indulhatunk-e tovább, hiszen a busz defektet kapott, végül szerencsére a problémát sikerült orvosolni.  Érdekes volt megfigyelni, hogy néhány leletből mennyi minden megállapítható és hogy egy fadarabból vagy lábnyomból mennyi hasznos információ kinyerhető. A foglalkozás végén mindenki mosollyal az arcán szállt fel a buszra, hiszen 2 óra út volt hátra Szobig. Hiába élveztük a túra nagy részét attól függetlenül mindenki elfáradt és szeretett volna minél hamarabb hazaérni. Összességében jól éreztük magunkat, hiszen szép környezetben töltöttünk el 4 napot a barátainkkal. Nyilván nem minden program tetszhetett mindenkinek ettől függetlenül szerintem mindenkinek volt olyan, amire szívesen emlékszik vissza. Mikor hazaértünk tagadhatatlanul jó volt látni az ismerős tájat és a szüleinket. Innen is szeretném megköszönni Heninek, hogy minden városhoz érdekes információkat gyűjtött és osztott meg velünk, Sanyi bácsinak, hogy épségben hazahozott minket és végül, de nem utolsó sorban a tanárainknak, akik végig vigyáztak ránk. Összességében felejthetetlen utazást zártunk.